Hétfőn fejeződött be a Prison Break (itthon: A szökés) csonkává vált, 13 részes 3. évada. Arra még mind emlékszünk, hiszen idehaza már láttuk, hogy a 2. évad hatalmas cliffhangerrel zárult. Mi a franc lehet a Sona? Sokan tették fel a kérdést és az s3e01-ben már meg is kaptuk a választ. Aki viszont nem szeretne infókat megtudni az itthon még be nem mutatott 3. évadról, az most ne olvasson tovább!
Adott Panamában egy börtön, a Sona, ahol az elítéltek maguk irányítják életüket. Mármint a patrón, Lechero és talpnyalói dirigálnak. Olyan helyről van szó, ahol nincsenek őrök egy korábbi lázadás hozományaként, viszont a falakon kívül jelentős katonai erő összpontosul. Így aki szökni akar, annak csak egyszer szólnak, azután lőnek. Bent egész kis társadalom alakult ki, kinek kinek megvan az ebben elfoglalt helye. Azért, hogy a dologok rendben menjenek, Lechero lehetőséget ad az esetleges nézeteltérések lerendezésére. Méghozzá egy csirkeláb formájában. Aki ilyet kap, annak az életéért kell küzdeni az udvari harc során. Akkor is éppen ilyen zajlik, amikor Michael-ék megérkeznek a 2. évad végén. A szabály igen egyszerű, a ma már klasszikus Mad Max 2-ben látottakhoz hasonlít: jogsértésért sorskerék, kettő megy be, egy jön ki. Vagyis a harcnak addig nincs vége, amíg az egyik meg nem hal.
Nyomós oka van, hogy Michael ide került, a Cég úgy intézte, hogy az ugyancsak itt raboskodó, bújkáló James Whistler-t meg kell szöktetnie. Máskülönben az időközben túszul ejtett LJ és Sara meghalnak. Minden apró részletre nem térek ki, de aki eddig szerette a Prison Break-et, az ezt az évadot is imádni fogja. Nekem nagyon tetszett, tipikus PB részek, vagyis addig nem biztos semmi amíg véghez nem viszik. Annyi apró fordulat és csavar van a sztoriban, hogy semmiben nem lehetünk biztosak. Még a legegyszerűbb dolgok is olyan bonyolulttá válhatnak, hogy Michael is alig tudja kivitelezni őket. A 2. évadot rengeteg olyan vád érte, hogy unalmas, sok benne a logikátlan és hihetetlen dolog. Kétségtelen, hogy bizonyos fokig igazak ezek a vádak, de azért ne felejtsük el, hogy sorozatot nézünk, aminek azért hétről hétre a fotelbe kell szegezni a nézőt. El kell érni, hogy a néző maga is együtt izguljon a karakterekkel. Nálam ez kellőképpen meg is valósult, néha a pulzusom az egekben volt és egy-egy meredek helyzetben bizony hangosan felsóhajtottam.
Összegezve a véleményem az, hogy a sztori egész jól pörgött, az új karakterek is a helyükön voltak, színvonalas PB évadot láthattunk. Dönteni nem tudok az eddigi 3 évad sorrendjéről, de ez a 3. nálam 9/10.
Adott Panamában egy börtön, a Sona, ahol az elítéltek maguk irányítják életüket. Mármint a patrón, Lechero és talpnyalói dirigálnak. Olyan helyről van szó, ahol nincsenek őrök egy korábbi lázadás hozományaként, viszont a falakon kívül jelentős katonai erő összpontosul. Így aki szökni akar, annak csak egyszer szólnak, azután lőnek. Bent egész kis társadalom alakult ki, kinek kinek megvan az ebben elfoglalt helye. Azért, hogy a dologok rendben menjenek, Lechero lehetőséget ad az esetleges nézeteltérések lerendezésére. Méghozzá egy csirkeláb formájában. Aki ilyet kap, annak az életéért kell küzdeni az udvari harc során. Akkor is éppen ilyen zajlik, amikor Michael-ék megérkeznek a 2. évad végén. A szabály igen egyszerű, a ma már klasszikus Mad Max 2-ben látottakhoz hasonlít: jogsértésért sorskerék, kettő megy be, egy jön ki. Vagyis a harcnak addig nincs vége, amíg az egyik meg nem hal.
Nyomós oka van, hogy Michael ide került, a Cég úgy intézte, hogy az ugyancsak itt raboskodó, bújkáló James Whistler-t meg kell szöktetnie. Máskülönben az időközben túszul ejtett LJ és Sara meghalnak. Minden apró részletre nem térek ki, de aki eddig szerette a Prison Break-et, az ezt az évadot is imádni fogja. Nekem nagyon tetszett, tipikus PB részek, vagyis addig nem biztos semmi amíg véghez nem viszik. Annyi apró fordulat és csavar van a sztoriban, hogy semmiben nem lehetünk biztosak. Még a legegyszerűbb dolgok is olyan bonyolulttá válhatnak, hogy Michael is alig tudja kivitelezni őket. A 2. évadot rengeteg olyan vád érte, hogy unalmas, sok benne a logikátlan és hihetetlen dolog. Kétségtelen, hogy bizonyos fokig igazak ezek a vádak, de azért ne felejtsük el, hogy sorozatot nézünk, aminek azért hétről hétre a fotelbe kell szegezni a nézőt. El kell érni, hogy a néző maga is együtt izguljon a karakterekkel. Nálam ez kellőképpen meg is valósult, néha a pulzusom az egekben volt és egy-egy meredek helyzetben bizony hangosan felsóhajtottam.
Összegezve a véleményem az, hogy a sztori egész jól pörgött, az új karakterek is a helyükön voltak, színvonalas PB évadot láthattunk. Dönteni nem tudok az eddigi 3 évad sorrendjéről, de ez a 3. nálam 9/10.
Friss kommentek