A moziban láttam az előzetesét és már akkor eldöntöttem, hogy megnézem. Igazából Matthew Fox miatt akartam látni, mert a Lost a kedvenc sorozataim között van. Egészen pontosan az első helyen. Szóval a Nyolc tanú (Vantage Point) című filmről van szó, azoknak akik nem olvasták a poszt címét. A film az Egyesült Államok elnökének Spanyolroszági látogatásáról szól. Valamiféle terrorellenes találkozó az Unió országai és az Államok között. Éppen amikor az elnök lép a pódiumhoz, hogy megkezdje a beszédét, egy titokzatos merénylő lelövi. Ekkor aztán elszabadul a pokol, mindenki fejvesztve menekül. A testőrségnek persze biztosítani kell a helyet még így, a káoszban is. Pár perc elteltével egy bomba is robban a pódium alatt, ezzel végleg teljes a fejetlenség.
A film különlegessége abban áll, hogy a déli 12 óra után eltelt nagyjából 20-25 percet nézhetjük meg újra és újra, csak mindig más szemszögből. Így, ahogy halad a film, a néző is egyre jobban be van vonva a cselekménybe, egyre több részletre derül fény. Igazából ez tetszett nekem nagyon a filmben, mert magam is rájöttem a dolgokra, hogy "b*ssza meg, ez átverés volt", vagy "ő is és ő is beépített ember". Persze velünk együtt Thomas Barnes ügynöknek (Dennis Quaid) is összeáll a kép szépen lassan, ahogyan végignézi a helyszínen készült videókat.
Túl nagy színészi képességek nem kellettek a karakterek eljátszásakor (persze itt nem is ezen van a hangsúly, hanem magán a szituáción), ez a film biztos nem lesz Oscar várományos. De aki kedveli az olyan filmeket, amelyekben apránként jövünk rá a megoldásra (talán a Colombo sorozathoz tudnám hasonlítani, bár ott az elején mindig megtudtuk, hogy ki a gyilkos), annak ez bizony nézős. Az autós üldözés a végén egész frankó volt, persze azért rendesen súrolta a lehetetlen határát. Az én értékelésemben a Nyolc tanú 8/10.

A film különlegessége abban áll, hogy a déli 12 óra után eltelt nagyjából 20-25 percet nézhetjük meg újra és újra, csak mindig más szemszögből. Így, ahogy halad a film, a néző is egyre jobban be van vonva a cselekménybe, egyre több részletre derül fény. Igazából ez tetszett nekem nagyon a filmben, mert magam is rájöttem a dolgokra, hogy "b*ssza meg, ez átverés volt", vagy "ő is és ő is beépített ember". Persze velünk együtt Thomas Barnes ügynöknek (Dennis Quaid) is összeáll a kép szépen lassan, ahogyan végignézi a helyszínen készült videókat.
Túl nagy színészi képességek nem kellettek a karakterek eljátszásakor (persze itt nem is ezen van a hangsúly, hanem magán a szituáción), ez a film biztos nem lesz Oscar várományos. De aki kedveli az olyan filmeket, amelyekben apránként jövünk rá a megoldásra (talán a Colombo sorozathoz tudnám hasonlítani, bár ott az elején mindig megtudtuk, hogy ki a gyilkos), annak ez bizony nézős. Az autós üldözés a végén egész frankó volt, persze azért rendesen súrolta a lehetetlen határát. Az én értékelésemben a Nyolc tanú 8/10.

Friss kommentek